Szemléletmódom
Szilárdan hiszem, hogy minden egyes ember, aki valamilyen függőséggel (drog, alkohol, szerencsejáték stb.) küzd, képes a változásra és a gyógyulásra. Ez nem csupán egy reményteljes gondolat, hanem egy mélyen gyökerező meggyőződés, ami a tapasztalaton és az emberi psziché erejébe vetett hiten alapszik.

Jónás István vagyok, tapasztalati segítő. Tanulmányaimat tekintve teológus, lelkigondozó. Jelenleg a Semmelweis Egyetemen tanulok mentálhigiénét. 20 évig voltam szerhasználó, és lassan 15 éve vagyok józan.
Épp ezért tudom, hogy minden ember életében eljön az a mélypont, amikor már nem tud normálisan működni a függőségéből adódó problémák miatt. Ezt nevezzük problémás szerhasználatnak, amiért az ember súlyos árat fizet, ha nem kér időben megfelelő segítséget. Én segítséget kértem 2010-ben, így kerültem Ráckeresztúrra, egy bentlakásos rehabilitációs központba, ahol 2 év alatt gyakorlatilag újrahuzaloztak.
A rehabilitáció során megtapasztaltam, hogy van kiút a droghasználatból, és ez a két év alapozta meg a jelenlegi hivatásomat. A függőségből való felépülésem után 9 éven át dolgoztam a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem a szenvedélybetegséggel élők segítésében és a felépülési folyamatok támogatásában.
Ma már tapasztalati segítőként, teológusként és lelkigondozói gyakorlattal a saját megjárt utamat és az ott szerzett tudást használom arra, hogy hitelesen támogassam azokat, akik a szabadulás útjára lépnek. Fontos számomra a spiritualitás. Nem gondolom, hogy ez az egyetlen út a változás felé, de az én életemben ez hozta a fordulatot.
Állandó önismereti munkát végzek, ezért folyamatosan elvonulásokon, csoportos és egyéni terápiákon veszek részt. Pontosan tudom, milyen érzés mélyponton lenni, de azt is, hogy a változás lehetséges.
Célom, hogy reményt adjak, és segítsek megtalálni a nehéz út végén a józan életet.



